Reggel még hét ágra sütött a nap, ezért tökéletesnek találta Kim Taehyung és Jung Hoseok a délutáni sétát a parkban. Imádtak ősszel ott sétálni, mert gyönyörűek voltak a sárga, bordó és barna színben pompázó levélkavalkádok, amiket néha felkapott a szél, és lágyan megtáncoltatta őket. A kacsaúsztató tó mellett volt a törzshelyük, egy sötétbarna padon szoktak ücsörögni, miközben mindenféléről beszélgetnek. Erre a napra is így tervezték, éppen a városon át igyekeztek a parkhoz, amikor elsötétült az ég, és hatalmas dörrenés jelezte a nem látott villámot. A körülöttük sürgő emberek megszaporázták lépteiket, volt, aki elővette az esernyőjét is. Ők nem hoztak magukkal, mert bíztak benne, hogy szép idő lesz. Aztán megbánták ezt a tettüket, mikor egyre több és több hideg csepp hullott rájuk az égből, miközben Taehyung a kacsáknak dobálta a kenyérmorzsát. Egyre jobban rákezdett az eső, és amikor már úgy szakadt, mintha dézsából öntötték volna, Hoseok elérkezettnek látta az indulást. Kézen fogva rohantak a park kihalt kőútjain, míg el nem érték a nagy vaskapuját, és kilépve rajta, a legközelebbi kávézót kezdték keresni tekintetükkel. Amint megpillantották, átszaladtak pár kereszteződésnél felfestett zebrán és a kirakat előtt lefékezve, légzésüket rendezve léptek be a helyiségbe. Igazán otthonos volt, barátságos és meleg színekkel, vidám dolgozókkal és az asztaloknál üldögélő, boldog párokkal. Nemhiába hívták ‘Cosy Café'-nak. Helyet foglaltak egy asztalnál és rendeltek két forrócsokit, egyet habbal, egyet meg hab nélkül. Taehyung imádta habbal inni, de Hoseokot mindig zavarta, hogy maszatos lesz a szája tőle. Hamar meghozták a rendelésüket, és a parkban félbeszakított beszélgetésüket folytatták, meleg italukat szürcsölgetve. Taehyung éppen valami komoly dolgot ecsetelt, amikor párja halkan felkuncogott. Ez pedig zavarta, mert a téma kicsit sem volt vicces. Kérdő szemekkel pillantott a másikra, magyarázatot várva. Az pedig csak közelebb hajolt és hüvelykujjával letörölte kedvese felső ajkát.
- Habos lett a szád, ne haragudj - aranyosan elmosolyodott és visszaült helyére, várva, hogy Taehyung tovább folytassa. De nem folytatta, hanem felállt és áthajolt az asztal felett. Szavai szinte súroltál Hoseok ajkait.
- A tiéd is habos - huncutul elmosolyodott, mire társa éppen tiltakozni próbált, hiszen ő nem is kért habot a forró italához. S ekkor döbbent rá, hogy az elé hajoló fiú mit is akar tenni. Elszégyellte magát, hogy ennyi ember előtt képes lenne rá, de tudta, hogy kettejük közül csak őt bántják a rosszindulatú megjegyzések, barátját nem.
Így hát mosolyogva várta, hogy Taehyung ajkai az övéire nyomódjanak, és lehunyta pilláit, amikor végignyalt az alsó ajkán. Amikor elhúzódott tőle a fiú, Hoseok csak ennyit suttogott:
- A forrócsoki íze finomabb az ajkaid ízével keveredve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése