Sosem kedvelte egymást Min Yoongi és Park Jimin - Gondolta ezt mindenki, aki látta a civakodásaikat. Persze, csak a rajongók előtt volt ez így. A banda veszteségére sosem voltak restek ezt egymás és mások tudtára adni. Folyamatosan szívták egymás vérét, nem volt olyan nap, hogy a rapper ne tegyen gúnyos megjegyzést a vokalistára, vagy éppen fordítva, ugyanis Jimin folyton pimaszkodott hyungjával. Számtalanszor tették már tönkre a hangulatot, nem számított éppen akkor bármilyen ünnep. Szülinap, névnap, karácsony… Tök mindegy, ők meg tudták oldani, hogy el legyen cseszve az egész. Na de mégis miért ilyenek egymással? Senki sem tudta egy ideig rajtuk kívül…
- Min, gyere már ide, te lusta dög! - kiabált be az éppen lustálkodó szőke szobájába a fiatalabbik, hogy segítséget kérjen a fa díszítéséhez.
- Neked hyung, te taknyos! - mordult rá, miután nagy nehezen kivergődött puha és meleg ágyából. - Mi a faszt akarsz? - lökte meg térdével a földön guggoló, díszeket válogató fiú oldalát, aki tökéletesen borult be a karácsonyfa alá.
- Dögölj meg te bunkó geci! - kaparta fel magát Jimin, hogy leporolja a ruháját, ami egyáltalán nem lett koszos, de már reflexből jött neki.
- Vigyázz a szádra, szaros! - ragadta meg Suga a csuklóját és olyan közel rántotta magához az alacsonyabbikat, hogy szinte annak ajkaira suttogta a szavakat. Legszívesebben rájuk mart volna, hogy aztán vadul tépje őket, mígnem folyni kezd belőlük a vér. Olyan rég tette már meg ezt, de türtőztetnie kellett magát. Igaz, a banda mindenről tudott, ha nem is említették. Jin ismerte őket annyira, hogy leessen neki, mi is a szitu. Sajnos nem tudta sokáig tartani a száját, így a banda többi tagja is hamar megtudta, hogy az utálkozás csak megjátszott. Valójában szerették egymást - de nem barátként.
- Hyung, neh… Nem lehet ezt itthon… Bármikor betoppanhat a menedzser - Jimin kétségbe esetten tolta arrébb a másikat, aki idegesen kapott alkarjáért, hogy visszarántsa maga elé az indulni készülő fiút. Erősen szorította, de áldozata meg sem nyekkent. Sugának pedig csak egy mozdulatába telt volna összeroppantani a kezében lévő, vékony karocskát. De még mielőtt szorításával kisebb zúzódásokat okozhatott volna titkolt szerelmének, az nyaka köré fonta karjait, hogy aztán egy szenvedélyes csókba húzza le, ami alig tartott pár másodpercig, mégis leírhatatlan volt.
- Már nagyon akarlak, kölyök… - nyalt végig a szőke a vörös hajú fülének tövén, mibe a kisebb beleborzongott.
- Ma este… A tiéd vagyok... Teljesen, minden értelemben. Ezt kapod tőlem ajándékba - vigyorodott el ravaszul a vöröske.
Sugának se kellett több, erre a kijelentésre kicsit sem finomkodva mélyesztette fogait a fiú húsába, egyenesen az ütőere mellett, majd nyelvével végigszántott a nyakán. Kulcscsontjához érve, durván lökte Jimint a falhoz, aki nagyot nyekkenve állt meg. Ökölbe szorított keze tompán csattant a tapétán, és félő, hogy ennek nyoma fog maradni mind a rapper kezén, mind a világos barna borításon. A vöröske kicsit sem félt a fölé tornyosulótól, pedig lett volna rá oka, mert az előbbi pofon épphogy nem az ő arcán tért nyugovóra.
A szőke hamar megunta a szemezést, így alkarját végigfektette a falon és sarokba szorított zsákmányának ajkaira mart, aki úgy hagyta magát, mint egy halálra ítélt, ki már sehogy sem tud menekülni. Tudta jól, hogy Suga kezdeti vadsága nem mindig marad meg, és remélte, hogy karácsony alkalmából ma kicsit finomabban fog bánni vele, de hamar elvetette ezt a reményt, amikor rájött, hogy közel egy hónapja nem volt már a szőke senkivel sem. Csak annyit vett észre, hogy háta mögött már nem a kemény beton fal van, hanem a puha ágy süpped be, de nem tudta volna megmondani, hogy hogyan került ide… Egyszerűen elveszett Suga igéző tekintetében, és teljesen kiesett neki az egész.
- Mi a fasz van veled Jimin? - csattant fel Suga, mikor az alatta fekvő semmit sem reagált a rajta hagyott lila, nyálas foltokra. Csak bámult maga elé, pontosabban a plafonra és gondolkozott.
- Tudod… - kezdte felülve és elhúzódva az ágy sarkába, ezzel teljes döbbenetet varázsolva párja arcára - Azon gondolkoztam, hogy szeretsz-e egyáltalán, vagy csak a szex miatt vagy velem… - ecsetelte gondolat menetét, miközben a takaró sarkát piszkálgatta. Sosem történt még olyan, mint ami ezután következett. Mintha Sugánál teljesen elpattant volna valami, felpattant az ágyról és idegesen vágta be a szoba ajtaját, és olyan erővel fordította el a kulcsot, hogy az majdnem beletört. Jimin pedig jól tudta, hogy most van oka félni, mert eléggé felhúzta a rappert. Sosem szerette, ha Jimin kételkedett a szavában, miszerint tényleg szereti, csak ő nem olyan, hogy minden második pillanatban kimutatja ezt.
Ahogy az ajtótól visszaindult az ágyig, olyan düh csillogott a szemében, amilyet Jimin még sosem látott, és sírni támadt kedve a látványtól. Félt, egyenesen reszketett, de Suga ezt nem vette észre, elvakította a méreg. Nem tétovázva ragadta meg az ágyon kuporgót a pólója nyakánál fogva és magához rántotta. Már éppen tépte volna le róla a textilt, amikor a kisebb alig hallhatóan felzokogott. És itt tört össze az a kemény Min Yoongi, akit ismert. Nem tudni, minek hatására eszmélt rá, hogy a sok erőszakkal mindvégig csak bántotta Jimint, már lassan fél éve, de ő csak tűrte és tűrte, mert szereti őt. És Suga viszont szereti, de még sosem adta ezt tudtára.
Éppen eljött az ideje, és úgy döntött, hogy ahelyett, hogy keményen megdugja, egy csodálatos szeretkezésben fogja részesíteni.
Keze lassan kúszott fel szerelme arcára, hogy lesimítsa onnan a megállás nélkül potyogó könnycseppeket. Mikor már lassan két perce csak hüvelyk ujjával törölgette a puha arcbőrt, úgy döntött, mást vet be. Ajkai gyengéden érintették a sós cseppekkel áztatott felületet és szenvedélyesen simított Jimin tarkójára, hogy haja birizgálásával is enyhítse a kisebb zokogását. Úgy néz ki, sikerrel járt, mert pár pillanat múlva már nyoma sem volt a sírásnak sehol. Suga szívét mégis bántotta, hogy némán ül mellette az előbb még könnyeket potyogtató kedvese.
Hirtelen olyan közel kúszott a másikhoz, hogy az egy pillanatra ledermedt és felkészült a legrosszabbra is.
- Szeretlek… - motyogta a rapper alig hallhatóan, de aztán megerősödött hanggal folytatta. - Szeretlek Park Jimin - mondandóját egy szenvedélyes csókkal pecsételte meg, amit az előbb említett fiú sem volt rest viszonozni.
A testüket fedő ruhadarabok száma rohamosan kezdett csökkenni, mígnem meztelen, forró bőrük simult már csak össze. Jimin bársonyosan puha bőrén apró nyál csíkok és foltok jelezték a szőke útját, aki egyre lejjebb és lejjebb haladt a bizsergető csókokkal, mígnem az alatta reszkető férfiasságának hegyébe ütközött az álla. Csak egy pillanatra tekintett fel, de jól látta kedvese könyörgő pillantásait, s eleget téve azoknak hajolt rá a lüktető hímtagra, hogy pár perc múlva elváljon tőle, ezzel elégedett szusszanást kicsalva a vörösből. A vokalistát nagyon meglepte párja gyengédsége, és nem tudta mire vélni ezt az egészet, de inkább hallgatott és nem szólt semmit, nehogy elrontsa a meghitt, édes pillanatot, ami nem sokszor adatott meg nekik.
Próbált minden másodpercet kiélvezni, de nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy Suga vajon miért ilyen… Megbántotta valamivel? Meglehet… Na de mivel? És hogy tudná jóvá tenni? Gondolata ismét elkalandozott, és észre sem vette, amikor a rapper egyik benyálazott ujja mellé bevezette a másikat is, hogy apró, ollózó mozdulatokkal kezdjen bele a tágításba. Csak jólesően sóhajtott és teljesen ellazította magát. Már agyalni sem agyalt semmin, csak sodródott az élvezet hullámzó tengerén. S ezeket a hullámokat bizony Suga okozta, a gyengédségével, amit most először mutatott meg. Félő, hogy utoljára is, de Jimin bízik benne, hogy ezután meg fog változni a kapcsolatuk.
- Most már gyere te… - húzta fel magához a szőkét, hogy még gyorsan megízlelje ajkait, miközben az éppen igazgatta magát, hogy mindkettőjüknek kényelmes legyen a póz, majd lassan hatolt be, remegést kiváltva ezzel az ajkait csókoló fiúból. Lágy ringatózásba kezdtek, miután a vörös átvetette lábait a fölötte támaszkodó csípőjén, hogy összekulcsolva azokat, még közelebb tudhassa magát hozzá. Ebben a lassú tempóban akár fél óra is eltelt, de még mindig hajszolták az élvezetet. Egyikőjüket sem zavarta, és Suga is rájött, hogy többször kéne gyengédnek lennie, mert Jimin igazán megérdemli.
Lassan hajolt rá a fiú ajkaira, hogy csókjukba nyögve valljon neki szerelmet.
- Tudod… - kezdte nagyot sóhajtva, mert a kisebb még szorosabban magához húzta, így kicsit jobban el tudott merülni benne, s megbökött egy olyan pontot kedvesében, amitől a mennyekbe repült. - Azért nem mondom sokszor, szinte soha, hogy szeretlek, mert ha sokat használom ezt a szót, akkor el fogja veszíteni egy idő után a jelentését. De én ezt nem akarom. Azt akarom, hogy ha évek múlva a szemedbe nézek majd, és azt mondom, hogy szeretlek, akkor is ugyan azt érezzem majd, mint most.
- És hogy most mit érzek? Tudod jól Jimin, hogy a bandával együtt te vagy a mindenem, nekem másom nincs. Mindenki elhagyott, de te még mindig velem vagy, kitartasz mellettem. Te vagy az az ember, akiért képes lennék mindent feladni, még az életemet is… Mert szeretlek, Park Jimin. Szeretlek, mindennél és mindenkinél jobban. És nem akarom, hogy ez az érzés valaha is elmúljon, mert ez, pontosabban te vagy a legcsodálatosabb dolog, ami valaha történt velem az életemben! - zokogva borult rá a kisebbre, ezzel belepréselve őt a matracba, s halk nyöszörgések közepette lépték át egyszerre a gyönyör kapuját.
Egymásba fonódott ujjaikat Jimin szétválasztotta, hogy letörölje saját és szerelme könnyeit, majd lassan kicsusszant a szuszogó, még mindig sírdogáló rapper alól, hogy magukra terítse a puha paplant. Gyengéd, nyugtató ölelésbe vonta magához a kisfiúként remegő szőkeséget, hogy lágy csókokkal nyugtassa meg. Megérte neki erre a pillanatra várni, hogy hosszas idő után, végre igazán együtt lehessenek, szenvedélyesen és szerelmesen egymásba fonódva, minden érzelmüket elárulva a másik iránt. Mosolyogva cirógatta a világos tincseket, melyeknek gazdája már édesen szuszogott a vörös óvó ölelésében.
- Boldog karácsonyt, Min Yoongi! - suttogta alig hallhatóan, hogy ne ébressze fel kedvesét, de annak hirtelen kipattantak a pillái és egy leírhatatlanul szenvedélyes, talán az eddigi legőszintébb csókjukba vonta a fiatalabbat, majd oldalára fordítva őt, mögé feküdt és átkarolta vékony derekát. Szuszogása csiklandozta az előtte elhelyezkedő tarkóját, s ez jólesően megborzongatta. Apró csókokkal kezdte behinteni a nyakát, és addig cirógatta alhasát, míg az álom ólomként kezdett nehezedni mindkettőjük pillájára, s még az utolsó éber pillanatukban a vörös tincsek közé suttogott valamit.
- Boldog karácsonyt, szerelmem!
