2016. november 27., vasárnap

I Hate You, I Love You! - ChanHunXing (+18)

Fordult a kulcs a zárban, s pár pillanat múlva hevesen csapódott ki a tiszta lakás bejárati ajtaja. Két összegabalyodott, hevesen csókolózó srác toppant be a latyakos, sáros bakancsával. Otthonosan mozogva dobálták a fogasra a kabátjukat, s rúgták le a meleg lábbeliket, amik hanyagul borultak egymásra az előszoba világos parkettáján. A magasabbik meg nem szakítva a csókot kezdte terelni a tőle fiatalabbat a gondosan berendezett és rendben tartott hálószoba felé. Nem kellett sokat bajlódniuk, hamar a frissen vetett ágyon kötöttek ki, csupasz felsőtesttel és dudorodó alsónadrággal. Nem tartott sokáig, hogy ezektől a felesleges ruhadaraboktól is megszabaduljanak. A dumbó puha csókokkal hintette be a pösze testét, aki nem tétovázott minden egyes érintés után kéjesen felnyögni. Hevesen mart az idősebbik ajkaira, mikor az felhajolt hozzá egy nyálcserére. Forró bőrük összesimult, ágyékuk összeért, s egyszerre sóhajtottak fel jólesően.
***
Tiszta. Világos. Rendben tartott. Frissen vetett.
Ezek a szavak jellemezték a boldog pár házát, de ebben a pillanatban Yixing a legsötétebb, legmocskosabb és legtrehányabb helynek gondolta az albérletet. Szíve hevesen zakatolt, ahogy a hálószoba felé közeledve az árulkodó kéjes nyögések bebizonyították felvetését. Azt hitte, hogy Chanyeol csak Jongint hozta fel, aki annyira nemtörődöm, hogy mindenhol szanaszét hagy mindent. Hát igazán rosszul hitte, de amikor benyitott a szobába, egyszerűen nem volt képes felfogni a látottakat. Az óriás éppen egy szöszi fiút döngölt a matracba, aki kéjlányokat megszégyenítő módon nyögte Yeol nevét, aki ezt élvezte. S Yixinget ez bosszantotta a legjobban.
- Bocsánat, hogy megzavartam a meghitt együttlétet! - köpte a gúnnyal és megvetéssel átitatott szavakat a hancúrozó pár felé. Alig tértek észhez, már csapódott is az ajtó, és a kínai fiú javában szelte a lépcsőket lefelé.
- Menj utána, most! - csapott Sehun a tétovázó idősebb mellkasára, aki észbe kapva elkezdte magára rángatni a földön szanaszét heverő ruháit. Kettesével vette a fokokat, de még így sem volt elég gyors, hogy utolérje megcsalt kedvesét, aki üveges tekintettel szállt fel egy buszra, ami minden bizonnyal hazaviszi volt szülei lakásához.
- Francba! - lihegte Yeol a térdén támaszkodva, amikor felfogta, hogy a következő busz csak fél óra múlva fog indulni. Annyi idő alatt gyalog is megjárja, és ha megerőlteti magát egy kicsit a futással, kevesebb, mint tizenöt perc alatt odaér.


***
- Yixing, engedj be! - kezdtem egyre dühösebben ütni öklömmel a fa lapot, de semmi választ nem kaptam. - Kérlek, csak egy pillanatra! Bocsánatot akarok kérnih… - hangomon hallani lehetett, hogy a sírás szélén állok, pedig én aztán nem voltam az a bőgős fajta. Ellentétben Xinggel. Ő aztán tudott sírni, és imádta, amikor a meleg öleléseimmel vigasztaltam.
Kattant a zár, én pedig megkönnyebbülve lélegeztem fel, amikor kitárta előttem az ajtót.
- Két percet kapsz Yeol, kettőt. Se többet, se kevesebbet. Aztán elhúzod innen a beled, te mocskos dög! - szavai lenézően csengtek, tekintete gyűlöletet sugárzott. Késként fúródott a szívembe, amit mondott, és ahogyan mondta.
Remegve léptem be, de amikor megláttam egy könnycseppet az arcán, elöntött a düh. Az a dolog nem odavaló, nem torzíthatja el csodálatos arcát. Lassan hajoltam oda, hogy lecsókoljam orcájáról a nedves csíkot, amikor csattant a pofon az arcomon. - Nem ezért jöttél, Yeol! - szinte rám rivallt, hangja mégis érzelem mentes volt. És ez nekem nagyon fájt.
Mellkasánál megmarkoltam az ingét, és szabályosan felkentem az ajtóra, ami becsapódott, ő pedig nyekkent egyet. Vadul martam ajkaira, amit minden erejével próbált ellenezni, de én erősebbnek bizonyultam. Küzdött, kapálózott, de tudtam, hogy szíve legmélyén ő is akarja, de túl makacs ahhoz, hogy elismerje.
Erőszakosan kezdtem róla lerángatni a selymes anyagot, ami egy reccsenés kíséretében megadta magát, és darabokban landolt a földön. Hófehér bőrét téptem, haraptam, szívtam ahol csak tudtam, ő pedig fájdalmasan, mégis jólesően nyöszörgött.
***
Kicsit sem finoman gyűrtem bele a matracba, ahogy egész testemmel ránehezedve hajszoltam magam az élvezet felé. Nem mondhatom, hogy neki is tetszett, mert semmi felkészítés nélkül hatoltam belé, de a szűksége csak még jobban felizgatott.
Nehezen tűrte a fájdalmat, ezért mindig gyengéd voltam vele, és a legnagyobb odafigyeléssel készítettem elő együttléteinkre, de most megtapasztalhatja ezt az énemet is, amit csak miatta zártam el.
Ahogy ujjaimat férfiasságára kulcsoltam, hogy ne csak én élvezkedjek, kéjesen kezdett nyöszörögni, és vadságom is csillapodott. Forró testünk egybeforrt, egyre többször nyögött ajkaim közé, aztán egy hirtelen pillanatban felsikoltott, amikor eltaláltam benne azt a pontot, ami a mennybe repítette. A nevemet nyögdécselte, törékeny teste vonaglott alattam, és szinte egyszerre ért el minket a mámorító, rózsaszín felhős gyönyör. Pihegve borultam rá, csókokkal elhalmozva fáradt testét, ő pedig lehunyt pillákkal élvezte a békülés édes ízét.
- Yeol… - kezdte, fürtjeim közé túrva.
- Sajnálom, soha többé nem foglak megcsalni! - csókoltam duzzadt ajkaira, de könnyeimet nem tudtam visszatartani.
- Na de Yeol, elmondhatom? - simította le őszinte megbánásom jeleit arcomról, s viszonozta a csókot.
- Mondd, Yixing - öleltem magamhoz szorosan, de ő a mellkasomra támaszkodva felemelte felsőtestét, és komoly tekintetét enyémbe fúrta. Ajkára ravasz és egyben perverz mosoly kúszott, nekem viszont fogalmam sem volt róla, hogy mire gondol. De csak az lepett meg igazán, amit mondott.
- Kipróbálnám egyszer veled és azzal a szöszivel hármasban...

2016. november 16., szerda

One Last Time - JinMin (+18) 1/2


Élesen hasított a csendbe a falap hangos csapódása. Pár pillanat múlva egy fekete hajkorona tulajdonosának feje koppant rajta, amint a fiatalabbik heves csókjuk közben felkente oda. Vadul tépték egymás ajkait, miközben pár kósza könnycsepp szántott végig tökéletes arcbőrükön. Fájt nekik ez a találkozás, hiszen jól tudták, hogy ezután sokáig nem fogják viszont látni egymást. A testüket fedő textíliák száma rohamosan kezdett csökkenni, ahogy a sötétben tapogatózva haladtak a háló felé. Még egyszer, utoljára érezni akarták egymást, mielőtt hosszú időre elválnak útjaik. A kisebbik féltette hyungját. Tudta, hogy semmi baj nem érheti a katonaságban, de akkor is aggódott érte. Két év hosszú idő, amit nehezen fognak kibírni egymás nélkül.



- Hyung… Ne siessük el ezt az alkalmat, kérlek… - nyögte Jimin az idősebbik alatt fekve az ágyon. Ő szokott felül lenni, mindig is így volt, de most szeretné megadni a másiknak is azt a csodálatos érzést, amit ő szokott átélni olyankor. Jin bizonytalanul tapogatta az alatta elhelyezkedő testét, még sosem csinált ilyet, ezért nem tudta mit kéne tennie. Jimin csak bíztatóan bólintott, mikor ajkaival kulcscsontjára hajolt, és elkezdett apró nyomokat hagyni maga után. Kéjes sóhajok szöktet ki a fiatalabbik ajkai közül, s lágyan túrt bele szeretője hajába, ezzel kicsit lejjebb nyomva fejét az ágyékához.



Jin egy pillanatra megtorpant, de aztán nemes egyszerűséggel rántotta le a kisebbik alsóját, hogy forró és nedves ajkaival birtokba vegye annak éledező nemességét. Nem volt neki ez újdonság, régebben kölcsönösen csinálták egymásnak, de most mégis furcsa érzése támadt. Izgult, mert tudta, hogy ma este Jimin az ő nevét fogja nyögni. Ez egyfajta domináns érzést is adott neki, ami miatt kezdett kicsit bevadulni és egyre gyorsabban mozgatta a fejét fel és le az alatta nyögdécselő fiú hímtagján. Tudta, hogy nem kell neki már sok ahhoz, hogy elélvezzen. Teste apró rándulásai elárulták, hogy közel a vég, ezért Jin okosan lassított, ami egyben volt megőrjítő kínzás és bódító mámor a fiatalabbik számára. Mielőtt az a szájába élvezhetett volna, egy pimasz mosollyal az ajkain elhajolt, így Jimin elégedetlenül szusszantott fel.



És most? - tette fel magában a kérdést Jin, miszerint fogalma sincs, hogy hogyan tovább. Vagyis van, mert alap esetben most Jimin nekiállna tágítani őt, de most minden fordítva van. Ami azt jelenti, hogy most neki kell alaposan felkészítenie társát az először kellemetlen, de aztán fantasztikus érzésre.

Tétovázva szántott végig mutatóujjával Jimin telt ajkain, hogy bebocsátást kérjen, amit meg is kapott, amint párjának leesett, hogy mi a szándéka. A kisebbik készségesen kezdte nyalogatni és fogával karcolgatni a szájában lévő végtagot, amihez nemsokára csatlakozott még egy, majd még egy. Eközben lágyan érintette Jin jócskán merevedő tagját, hogy még jobban felizgassa. Amikor már eléggé lecsendesedett a légzése, és Jin eléggé merev volt, elérkezettnek látták, hogy elkezdjék a tágítást.



Az idősebb először egy ujjának a percével kezdett körözni a párnák és paplanok között fekvő fiú bejáratánál, majd csókkal tompítva az érzést csúsztatta be félig mutatóujját. Várt, hogy kedvese szokja az érzést, és mivel semmi ellenkezést nem mutatott, teljesen elmélyesztette benne ujját, és csatlakoztatott hozzá még egyet. Erre már a kisebb felszusszant, fájdalmasan nyöszörgött egy keveset, amit Jin apró puszikkal próbált enyhíteni. Ujjaival lassú, ollózó mozdulatokat kezdett végezni, majd amikor eléggé tágnak érezte már, bevette a játékba utolsó benyálazott ujját is, mire Jimin egy elfojtott jajdulással reagált.


Tudta Jin, hogy milyen érzés ez imádottjának, hiszen ő számtalanszor átélte már ezt, de kezdett hozzászokni. - Most már te, hyung… - lehelte Jimin, s lehúzta egy csókra hyungját, aki ezután kihúzta belőle ujjait, amik helyére lassan elkezdte becsúsztatni méretes büszkeségét.
A fiatalabb vergődött, nyüszített, karmolta Jin hátát, s még pár könnycsepp is előtört belőle a feszítő érzésre. - Cseréljünkh… - kérte Jin elfúló hangon, mert nem akarta, hogy fájjon a kisebbnek, de szerelme csak megrázta a fejét egy biztató mosoly kíséretében és egy szenvedélyes csókba hívta kedvesét. Figyelem elterelésnek jó is lett volna, ha Jimin nem ilyen átkozottan szűk, ezért felkiáltott, amikor egy váratlan pillanatban rácsusszant hyungja teljes hosszára.

Mondd, miért szeretsz?
Hamis ígérettel miért etetsz?
Nem gondolod, hogy nekem fáj?
Az, hogy ennyire távol jársz.
Azt mondtad, örökre maradsz...
S most mégis magamra hagysz.

Távolodó lépteit csak nézem,
Nem fogja már senki a kezem.
Ha még egyszer, utoljára láthatnám,
Biztos vagyok benne, hogy elmondanám,
Nélküle mennyire üres vagyok...
Csak kínoznak ezek a gondolatok.