Élesen hasított a csendbe a falap hangos csapódása. Pár pillanat múlva egy fekete hajkorona tulajdonosának feje koppant rajta, amint a fiatalabbik heves csókjuk közben felkente oda. Vadul tépték egymás ajkait, miközben pár kósza könnycsepp szántott végig tökéletes arcbőrükön. Fájt nekik ez a találkozás, hiszen jól tudták, hogy ezután sokáig nem fogják viszont látni egymást. A testüket fedő textíliák száma rohamosan kezdett csökkenni, ahogy a sötétben tapogatózva haladtak a háló felé. Még egyszer, utoljára érezni akarták egymást, mielőtt hosszú időre elválnak útjaik. A kisebbik féltette hyungját. Tudta, hogy semmi baj nem érheti a katonaságban, de akkor is aggódott érte. Két év hosszú idő, amit nehezen fognak kibírni egymás nélkül.
- Hyung… Ne siessük el ezt az alkalmat, kérlek… - nyögte Jimin az idősebbik alatt fekve az ágyon. Ő szokott felül lenni, mindig is így volt, de most szeretné megadni a másiknak is azt a csodálatos érzést, amit ő szokott átélni olyankor. Jin bizonytalanul tapogatta az alatta elhelyezkedő testét, még sosem csinált ilyet, ezért nem tudta mit kéne tennie. Jimin csak bíztatóan bólintott, mikor ajkaival kulcscsontjára hajolt, és elkezdett apró nyomokat hagyni maga után. Kéjes sóhajok szöktet ki a fiatalabbik ajkai közül, s lágyan túrt bele szeretője hajába, ezzel kicsit lejjebb nyomva fejét az ágyékához.
Jin egy pillanatra megtorpant, de aztán nemes egyszerűséggel rántotta le a kisebbik alsóját, hogy forró és nedves ajkaival birtokba vegye annak éledező nemességét. Nem volt neki ez újdonság, régebben kölcsönösen csinálták egymásnak, de most mégis furcsa érzése támadt. Izgult, mert tudta, hogy ma este Jimin az ő nevét fogja nyögni. Ez egyfajta domináns érzést is adott neki, ami miatt kezdett kicsit bevadulni és egyre gyorsabban mozgatta a fejét fel és le az alatta nyögdécselő fiú hímtagján. Tudta, hogy nem kell neki már sok ahhoz, hogy elélvezzen. Teste apró rándulásai elárulták, hogy közel a vég, ezért Jin okosan lassított, ami egyben volt megőrjítő kínzás és bódító mámor a fiatalabbik számára. Mielőtt az a szájába élvezhetett volna, egy pimasz mosollyal az ajkain elhajolt, így Jimin elégedetlenül szusszantott fel.
És most? - tette fel magában a kérdést Jin, miszerint fogalma sincs, hogy hogyan tovább. Vagyis van, mert alap esetben most Jimin nekiállna tágítani őt, de most minden fordítva van. Ami azt jelenti, hogy most neki kell alaposan felkészítenie társát az először kellemetlen, de aztán fantasztikus érzésre.
Tétovázva szántott végig mutatóujjával Jimin telt ajkain, hogy bebocsátást kérjen, amit meg is kapott, amint párjának leesett, hogy mi a szándéka. A kisebbik készségesen kezdte nyalogatni és fogával karcolgatni a szájában lévő végtagot, amihez nemsokára csatlakozott még egy, majd még egy. Eközben lágyan érintette Jin jócskán merevedő tagját, hogy még jobban felizgassa. Amikor már eléggé lecsendesedett a légzése, és Jin eléggé merev volt, elérkezettnek látták, hogy elkezdjék a tágítást.
Az idősebb először egy ujjának a percével kezdett körözni a párnák és paplanok között fekvő fiú bejáratánál, majd csókkal tompítva az érzést csúsztatta be félig mutatóujját. Várt, hogy kedvese szokja az érzést, és mivel semmi ellenkezést nem mutatott, teljesen elmélyesztette benne ujját, és csatlakoztatott hozzá még egyet. Erre már a kisebb felszusszant, fájdalmasan nyöszörgött egy keveset, amit Jin apró puszikkal próbált enyhíteni. Ujjaival lassú, ollózó mozdulatokat kezdett végezni, majd amikor eléggé tágnak érezte már, bevette a játékba utolsó benyálazott ujját is, mire Jimin egy elfojtott jajdulással reagált.
Tudta Jin, hogy milyen érzés ez imádottjának, hiszen ő számtalanszor átélte már ezt, de kezdett hozzászokni. - Most már te, hyung… - lehelte Jimin, s lehúzta egy csókra hyungját, aki ezután kihúzta belőle ujjait, amik helyére lassan elkezdte becsúsztatni méretes büszkeségét.
A fiatalabb vergődött, nyüszített, karmolta Jin hátát, s még pár könnycsepp is előtört belőle a feszítő érzésre. - Cseréljünkh… - kérte Jin elfúló hangon, mert nem akarta, hogy fájjon a kisebbnek, de szerelme csak megrázta a fejét egy biztató mosoly kíséretében és egy szenvedélyes csókba hívta kedvesét. Figyelem elterelésnek jó is lett volna, ha Jimin nem ilyen átkozottan szűk, ezért felkiáltott, amikor egy váratlan pillanatban rácsusszant hyungja teljes hosszára.
Mondd, miért szeretsz?
Hamis ígérettel miért etetsz?
Nem gondolod, hogy nekem fáj?
Az, hogy ennyire távol jársz.
Azt mondtad, örökre maradsz...
S most mégis magamra hagysz.
Távolodó lépteit csak nézem,
Nem fogja már senki a kezem.
Ha még egyszer, utoljára láthatnám,
Biztos vagyok benne, hogy elmondanám,
Nélküle mennyire üres vagyok...
Csak kínoznak ezek a gondolatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése